5. Önkéntesek itt és ott

 A Magyarországon járt portugál csapat tagjaival itt már ismerősként üdvözöltük egymást ! Megérkezésünk reggelétől, elutazásunkig sok időt töltöttünk együtt, ők voltak a segítőink, míg Tania a mentorunk. A már ismert 6 főhöz tartozott még egy nagyon szimpatikus hölgy, Ceu is.

.  Ők az Eugenio de Almeida Alapítvány (FEA) állandó szenior csoportját alkotják, egyikük sem áll állandó munkaviszonyba, így szabadidejükben önkéntesként az Alapítvány oszlopos tagjai, többségüknek konkrét feladata, tisztsége is van, különféle bizottságokban,  kapcsolattartóként más szervezetekkel. Tanulmányaikat, végzettségüket illetően nagyon széles skálán mozognak a szakácsnőtől az egyetemi tanárig. A művészetek nagyon közel álltak hozzájuk, együtt is voltunk kiállításon, koncerteken Mindannyian színes egyéniségek és nagyon aktívak . Az  természetes, hogy szinte mindig vidámak, és benne voltak minden mókában ! Amint telt az idő, és több alakalmunk nyílt közelebb kerülni egymáshoz, megtudtuk egymás gondjait is: családi és egészségügyi problémák, olykor súlyosak… emberek vagyunk…országtól, nyelvtől, szokásoktól függetlenül .

 Mi, a” cserecsapat” szintén nem tartoztunk már a tini korosztályhoz…a két Éva, Erzsi és Gina, a gazdasági –jogi „aktakukac” szférában töltötték az életüket, a magánéletük pedig a sokgyerekes, aktív nagymamától a világutazóig terjedt. Mi Zozoval  képviseltük a „zöldeket” tanulmányaink kapcsán, habár mindkettőnket elsodort az élet eredeti végzettségünk gyakorlásától. Jómagam a szociális ( némi kreatív beütéssel )területen töltöm  dolgozó mindennapjaimat. Érdeklődési körünk széles volt, nyitottságunk vendéglátóinkhoz hasonló. Mindannyian egy civil szervezetet képviseltünk, ahol önkéntes munkánk a mindennapokban zajlik. 

Összevont csoportunk és  a portugál Nemzeti Önkéntes Tanács, Lisszabonban

 Ezek a  személyes részletek azért is fontosak, hogy megértsük, milyen vegyes volt ez a társaság, és mégis mennyi mindenben hasonló. És itt összevonnám a magyar és a portugál társaságot. Elsősorban az önkéntes és aktív életmód  volt közös tulajdonságunk.!

 Ki az önkéntes ? Bárki a szabad akaratából, szabadidejében, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül végez egy tevékenységet. Ami nagyon lényeges , hogy ez a tevékenység  örömet okozzon ! ne kényszerből kötelességtudatból végezze az ember! Arra ott van a mindennapi munka!

Egy fiatal doktorandusz, Dorner László, kutatási területeként az önkéntesség pszichológiáját választotta. Személyes ismertségünk lehetővé teszi, hogy  kutatási területéről több alakalommal is beszélgethettünk.. Nagyon érdekes mi motiválja az embereket, hogy önkénteskedjenek és mit kapnak az  önkéntes tevékenység által. Motiváció lehet a magány, egy betegségből való felépülés, egy más területen szerzendő tapasztalat, a fiataloknak maga a tapasztalatszerzés bármilyen területen, de minden különös  ok nélkül egyszerűen a hasznos időtöltés. Hihetetlen, hogy az élet mennyi szegmensében adódik önkéntes feladat !!

 És mit adhat az önkéntesség ? Erről sokan írtak már, nagyon egyszerűen fogalmazva a tevékenység örömét !  De ennél a dolog jóval összetettebb ! Kedves ismerősöket szerez az ember, új ismereteket, generációs határok válnak átjáratóvá, sok esetben pedig egész egyszerűen csak hasznosnak érzi magát. Az önkéntesség egyben nevelő hatású is, főleg ha a fiatal generációra gondolunk.

Portugáliában    az önkéntesség a mindennapok része, rég  beépült az emberek tudatába, legalábbis, nekünk ez volt a tapasztalatunk. Tulajdonképpen a magyarokéban is benne van, csak nálunk valahol ennek az ideológiáját kellene helyre tenni. A gyakorlatban mi nagyon is segítőkészek , szorgalmasak és tevékenyek  vagyunk....de nagyon sok tennivaló van még, hogy ez társadalmilag is értéket képviseljen..