Advent

Meghívásra mindig szívesen megyünk kézműves foglakozást tartani. Így, Advent idején ezek a felkérések szaporodnak. örülünk, ha emelni tudjuk egy-egy nagyobb rendezvény hangulatát, és a legjobb mikor 1-2 év után is emlékeznek ránk :)
Pillanatképek a közelmúlt eseményeiből :

5. Önkéntesek itt és ott

 A Magyarországon járt portugál csapat tagjaival itt már ismerősként üdvözöltük egymást ! Megérkezésünk reggelétől, elutazásunkig sok időt töltöttünk együtt, ők voltak a segítőink, míg Tania a mentorunk. A már ismert 6 főhöz tartozott még egy nagyon szimpatikus hölgy, Ceu is.

.  Ők az Eugenio de Almeida Alapítvány (FEA) állandó szenior csoportját alkotják, egyikük sem áll állandó munkaviszonyba, így szabadidejükben önkéntesként az Alapítvány oszlopos tagjai, többségüknek konkrét feladata, tisztsége is van, különféle bizottságokban,  kapcsolattartóként más szervezetekkel. Tanulmányaikat, végzettségüket illetően nagyon széles skálán mozognak a szakácsnőtől az egyetemi tanárig. A művészetek nagyon közel álltak hozzájuk, együtt is voltunk kiállításon, koncerteken Mindannyian színes egyéniségek és nagyon aktívak . Az  természetes, hogy szinte mindig vidámak, és benne voltak minden mókában ! Amint telt az idő, és több alakalmunk nyílt közelebb kerülni egymáshoz, megtudtuk egymás gondjait is: családi és egészségügyi problémák, olykor súlyosak… emberek vagyunk…országtól, nyelvtől, szokásoktól függetlenül .

 Mi, a” cserecsapat” szintén nem tartoztunk már a tini korosztályhoz…a két Éva, Erzsi és Gina, a gazdasági –jogi „aktakukac” szférában töltötték az életüket, a magánéletük pedig a sokgyerekes, aktív nagymamától a világutazóig terjedt. Mi Zozoval  képviseltük a „zöldeket” tanulmányaink kapcsán, habár mindkettőnket elsodort az élet eredeti végzettségünk gyakorlásától. Jómagam a szociális ( némi kreatív beütéssel )területen töltöm  dolgozó mindennapjaimat. Érdeklődési körünk széles volt, nyitottságunk vendéglátóinkhoz hasonló. Mindannyian egy civil szervezetet képviseltünk, ahol önkéntes munkánk a mindennapokban zajlik. 

Összevont csoportunk és  a portugál Nemzeti Önkéntes Tanács, Lisszabonban

 Ezek a  személyes részletek azért is fontosak, hogy megértsük, milyen vegyes volt ez a társaság, és mégis mennyi mindenben hasonló. És itt összevonnám a magyar és a portugál társaságot. Elsősorban az önkéntes és aktív életmód  volt közös tulajdonságunk.!

 Ki az önkéntes ? Bárki a szabad akaratából, szabadidejében, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül végez egy tevékenységet. Ami nagyon lényeges , hogy ez a tevékenység  örömet okozzon ! ne kényszerből kötelességtudatból végezze az ember! Arra ott van a mindennapi munka!

Egy fiatal doktorandusz, Dorner László, kutatási területeként az önkéntesség pszichológiáját választotta. Személyes ismertségünk lehetővé teszi, hogy  kutatási területéről több alakalommal is beszélgethettünk.. Nagyon érdekes mi motiválja az embereket, hogy önkénteskedjenek és mit kapnak az  önkéntes tevékenység által. Motiváció lehet a magány, egy betegségből való felépülés, egy más területen szerzendő tapasztalat, a fiataloknak maga a tapasztalatszerzés bármilyen területen, de minden különös  ok nélkül egyszerűen a hasznos időtöltés. Hihetetlen, hogy az élet mennyi szegmensében adódik önkéntes feladat !!

 És mit adhat az önkéntesség ? Erről sokan írtak már, nagyon egyszerűen fogalmazva a tevékenység örömét !  De ennél a dolog jóval összetettebb ! Kedves ismerősöket szerez az ember, új ismereteket, generációs határok válnak átjáratóvá, sok esetben pedig egész egyszerűen csak hasznosnak érzi magát. Az önkéntesség egyben nevelő hatású is, főleg ha a fiatal generációra gondolunk.

Portugáliában    az önkéntesség a mindennapok része, rég  beépült az emberek tudatába, legalábbis, nekünk ez volt a tapasztalatunk. Tulajdonképpen a magyarokéban is benne van, csak nálunk valahol ennek az ideológiáját kellene helyre tenni. A gyakorlatban mi nagyon is segítőkészek , szorgalmasak és tevékenyek  vagyunk....de nagyon sok tennivaló van még, hogy ez társadalmilag is értéket képviseljen..

4. Rua do Raimundo

Kedves Doktor Jani, köszönöm az elismerő szavakat, remélem ma is egy fokkal jobban lettél, családod, barátaid és munkatársaid örömére. Felépülésedhez kitartást és türelmet kívánunk :)
Köszönöm mások érdeklődését is, így van értelme folytatni :) De lássuk, hol is ébredtünk Évorában ! A várfal közvetlen szomszédságában, a Rua du Raimundo elején, egy több évszázados épület falain belül, amihez egy igen kellemes kert is társult .

a kertkapu a nappali ablakából nézve

Az épület egy funkcionálisan jól kialakított belső részből áll, szinte egy labirintust képezve a kellemes lakosztályok, a közepes , variálható szobák(ilyen volt a mienk is) és az emeletes ágyak sűrű "erdejével " a diákszobák. Óriási nappali, szűk folyosók, belső udvar, egy reggelizőszoba, ahol a saját elemózsiát lehetett fogyasztani, önkiszolgáló módon , be is volt rendezve mindennel (hűtő, kávégép stb)  .
Az árakat látva a recepciós pultnál, teljesen reálisak voltak .Internet, az nem volt... nekünk ez  komoly gondokat okozott, igaz tűzoltásnak lett egy mobil net lehetőségünk. Jómagam, a hajnali nezetős lettem, míg a többiek inkább késő este használták. Szó nem volt szórakozásról, hanem munka, kapcsolattartás, információ csere ....na, és a közös blogunk  :)

Mindenhol tisztaság, reggeltől-estig volt személyzet az épületben, éjszaka nem. Kedvesen mosolyogtunk egymásra, portugál tudásunkat felhasználva napszaknak megfelelően köszöntük ....az egyetlen dolog amivel hadakoztunk az elején, majd feladtuk, az az ágyazás volt ! Meg kell hagyni, nem egy kapkodós nép a portugál, de ami szobaasszonyaink túltettek az átlagon :) Csiga lassúak, ámde igen alaposak voltak, de komolyan ! Olyan szakértelemmel hajtották a takarónk védő lepedőjét  a matrac alá (arrafelé nem divat a mi paplanhuzatunk), hogy minden este, éjszaka egy külön munka volt lefeküdni. A vége felé rájöttem, hogy először egy kis rést "tárok" fel és becsúszom a takaró alá :)
A személyzet vezetője és az adminisztrátor , mindketten hölgyek, kedvesek voltak, segítőkészek. Jól megvoltunk három hétig. ha arra járna valaki, bátran keresse fel ezt a szállást.
Igen, jól látni a medencét !! Október elején, reggelente kissé dideregve, de délben vagy délután , ha volt rá 10 percünk, úsztunk egyet :) Hárman éltünk a lehetőséggel, mi voltunk a "bevállalósak" a társaságból. A medence körül pirosló gránátalmák mosolyogtak ránk, és a kert távolabbi részében lassan sárgultak a narancsok :)
A mi szobánknak,amii tulajdonképpen 2 szobából állt :) egyetlen hátránya az volt, hogy ablakai az utcára néztek  ahol folyamatos volt a forgalom, éjjel-nappal.Szűk utca, visszhangzott ...Minden reggel,7 körül(ott ez szinte hajnalnak számít) kinéztem az ablakon és ez a kép tárult elém :

Ez lett a mi pálmánk, közös blogunkban részletesen írtam róla :) Ha kicsit ki is hajoltam ,akkor ez a csodálatos kép tárult elém:

A Rua do Raimundo :) szinte a főtérig ellátni. A"mi"utcánkban volt borbélyüzlet, népművészeti bolt, és többnyire lakások.

Ami különösen  érdekes volt, és szembetűnő : a szemetesek! Itt közösen használják, az utcán van. Ami látszik,az csak a felszín. Valójában a szemét egy föld alatti tartályba landol. Jön a szemetesautó, az egész betontetőt felemelik, és kiszippantják !
Ámde, ha jobbra fordítottam a fejem, kihajolva az ablakon, már kiláttam a nem létező várkapun, és az új városrész sejlett a távolban:)

 folyt. köv.  ,addig is...Boa noite  = jó éjszakát !

Portugál beszámoló Tordason

Sajnos, technikai okok miatt a mai vetítés elmaradt . Mindenképpen lesz egy következő alkalom :)

3.Irány Portugália...

Mielőtt tovább folytatnám az írást, és az eddigi bevezetők után rátérnék az utazásra,  szeretnék Doktor Janinak mielőbbi teljes felépülést kívánni egy gerincműtét után...szórakoztassák őt is e sorok a lábadozás ideje alatt! A Tordasi Szivárvány Együttesnek pedig gratulálni a tegnapi gyöngyösi és a mai budapesti koncertekhez !
Nos, térjünk vissza a nyárhoz...a portugálok hazautaztak, mi pedig folytattuk a feladatainkat. Az ÖKA kiírt egy pályázatot, a már említett Grundvig Program keretein belül a portugál csereönkéntes lehetőséghez. Voltak feltételek természetesen, és voltak pályázók is. Az a szerencse ért, hogy az utolsó körben találtam magam, a kiválasztottak között :) Kellemes és egyben elgondolkodtató pillanat volt. Meg fogok felelni? Ez nem egy kirándulás lesz, viszont nagy kaland...egyben komoly , felelősségteljes feladat is ! A szeptemberi felkészítőn, ahol volt a gyorstalpaló portugál kultúra és nyelvórától kezdve, a csapatépítésen át egy csomó információhalmaz, már tudtam, hogy, igen, szeretném én ezt, kipróbálni magam, tanulni, dolgozni, tapasztalatokat szerezni. Az előzetes,  órára lebontott program ismeretében világossá vált , hogy unatkozni nem fogunk, jó lesz, ha aludni lesz időnk...és akkor még nem tudtam milyen igazam lesz :)
 Szeptember 28. vasárnap - Bp. - du. 17 óra, a Déli Pu. parkolójában beszálltam a mi kis csoportunkat szállító mikrobuszba. Már ketten ültek benne, a többieket szép lassan "begyüjtöttük". Elutazásunkat Brigi, az ÖKA irodavezetője, mindenese felügyelte, a maga körültekintő és vidám módján. Egy utolsó fotó, a gép egy kicsit késik...nem baj,...már sötét van...felszállunk!

Felszállás, a gép nem volt tele, hozták a vacsorát.... lassan elcsendesedett a társaság, én még lefényképeztem amint Zozó (/ egyedüli fiúként a 6 fős csapatból) elbóbiskol, majd arra ébredtem, hogy éjfél elmúlt, közel négy órás út után, Lisszabon fényeit láthatom alattunk..
 Egy kontinenseket átszelő útvonalon járunk, itt bonyolítják a Dél-Amerikai utakhoz a transzfert, így egy óriási repülőtéren szálltunk ki. Úgy tünt
, mivel álmosak is voltunk, hogy már vagy fél órája megyünk , és soha nem érünk ki a hosszú folyosók labirintusából. De  egyszer csak megvoltak a csomagok is, kiléptünk a váróba, ahol egy kedvesen mosolygó, fiatal hölgy jött felénk, sorra kezet fogva és a nevünkön szólítva. ..Még mindig félálomban, nem is értettem, hogy is van ez ? No, de máris beugrott, hogy a pályázattal együtt, a fényképeinket is látták..így könnyű :) Ő Tania volt, fogadó szervezetünk önkéntesekért felelős osztályvezetője, anyánk-apánk-főnökünk a következő 3 hétben....egy fantasztikus ember, szociálpedagógus, anya, feleség, hosszútávfutó, akit csak kedvelni lehetett.. És aki még várt ránk, az Hugo volt, aki szintén végigkísérte utunkat, egy  morgós maci, de alapvetően kedves fiatalember, aki a fehér Merci kisbuszt vezette, és időnként, persze csak  magában, örült volna, ha nem keserítjük az életét :) De mosolyogva kibírta  a 3 hetet !

Csomagok a buszba, mi is, egy benzinkútnál megálltunk , hogy a a társaság dohányzó tagjai mérgezzék egy kicsit magukat, ittunk egy üdítőt, és a buszban szépen elszundítottam. Mikor megálltunk, 130 km-re a portugál fővárostól keletre, már Évorában voltunk, egy ódon épület udvarában, az éjszak közepén. Kinyitottak egy nagy kaput, egy sejtelmesen megvilágított, egykori kolostor előszobájában találtuk magunkat, egy meredek lépcső aljában.... de! hogy visszük fel a 15 kg.bőröndöt ? Zozó pillanatok alatt mindent felszállított, mi felmásztunk, én még mindig félálomban, és egy  egyszerű ,de  barátságos lakótérben találtuk magunkat.Mindenki elfoglalta a számára kijelölt helyet, sok szó nem esett, lepihentünk...ami megmaradt bennem utólag, mint emlékkép, ez az fali csempe (azulejo) volt:

amiről ma már tudom, hogy a város egyik jelképe, még a római korból.
Pár óra múlva, az írott program és a valóság szerint is, reggel 8 órára érkezett Anya ( olv.Ania), akivel már Magyarországon is találkoztunk, hogy reggelit készítsen nekünk :)  folyt köv .

2.Kezdjük az elején...folyt.köv.

 Még év elején megkereste az Önkéntes Központ Alapítvány (ÖKA) a mi Alapítványunkat("Jövőt Nekik is") Tordason, hogy  partnerek lennénk-e egy portugál önkéntes csoport fogadásához, akik  3 hétig vendégeskednek Magyarországon, tapasztalatcsere céljából..Ez  egy  EU csereprogram keretén belül zajlott. Örömmel vettük a felkérést, a tőlünk elvárt dokumentációt el is készítettük. Időközben az is kiderült, hogy május 19 lesz a látogatás napja, mert  a többi napokon sok helyen megfordultak ám, közben dolgoztak is az Élelmiszer bankban, múzeumban, óvodában. Készültünk, habár az tisztán látszott, hogy nem lesz idő mindenre, amit az előzetes programtervezetből a portugál fél kiválasztott.
És elérkezett a május 19...a mikrobusz begördült .Kiszállt 6 mosolygós portugál, 2 férfi és 4 hölgy ...akkor még nem tudtam, hogy októberben 3 hétig velük töltöm a napjaimat Alentejo tartomány lankás tájain.
De térjünk vissza röviden a programra : meglátogatták az Önkéntes Pontot, a gyúrói papírfestő manufaktúránkat, a tordasi Értelmi Fogyatékosok Otthona igazgatója is üdvözölte a társaságot, majd egy gyors menzaebéd után körbejártuk az Otthont, leragadva itt-ott ...Egy rögtönzött kézműves foglakozás után már késő délután lett...a közeli Hóka  lovardát  megnéztük még, hogy a vidéki életet is bemutassuk. A kedves házigazdák finom falatokkal kínálták a vendégeket, és  este lett. Repült az idő...baráti puszik közepette búcsúzkodtunk, angol, francia, portugál, magyar szavak röpködtek és mosolyok ...
Hogy kik ők és honnan jöttek ? Arról  is mesélek nemsokára..a történet 4 hónap után Évorában folytatódott...
Levelino, José, Isobel, Anya, Dulce és Clara .társaságában..A  jókedvük, nyitottságuk már akkor magával ragadott....

DEC 5

AZ ÖNKÉNTESEK NEMZETKÖZI NAPJA .
Évorai (Portugália) barátaink így ünnepeltek :

Önkéntességért díj 2014

Az Önkéntes Központ Alapítvány  (ÖKA) által alapított Önkéntességért Díjakat 2014-ban 6. alkalommal került átadásra. Az eseményre a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központjának Holnap Házában került sor.
 A nyerteseknek ezúton is gratulálunk, reméljük hasznos tevékenységeiket még több lendülettel végzik ezek után is. A többi pályázó is kiemelt figyelmet érdemel, de mindig van egy adott pillanat amikor dönteni kell ki kaphatja a legnagyobb  figyelmet.

Volt szerencsém  meghívott vendégként, immár másodszor, jelen lenni. Már-már családias ünnepi hangulatban zajlott az este, öröm volt látni a kissé meghatódott, boldog arcokat. Néhány, nem a legjobb minőségű képet hoztam, csak a hangulat kedvért. Nem is sorolnám fel a nyertesek listáját,  olvassatok róluk részletesebben itt:

http://www.onkentes.hu/hirek/oenkentessegert-dij-2014-nyertesek

„Az önkéntes munka lélektana érdekes. A nehézsége abban van, hogy eredendően az ember ösztönei ellen hat, ha valami olyasmit csinál, aminek nem élvezi a hasznát. Tehát én valakinek segítek, de ebből nem kapok vissza semmit, valaki megkér engem, hogy segítsek másnak, de ezért mit fogok én kapni valamit is? Először azt mondod, hogy nem, nem. Csak utána veszed észre, hogy ha valakinek segítettél, milyen jó érzés, milyen jól is érzed magad tőle. Kicsit úgy érzed, hogy megváltoztál. A titok talán az, hogy talán nem is tudod mi van benned, egészen addig, amíg oda nem adod. Amikor odaadsz valamit, ami a tiéd, de a másiknak nincsen, akkor veszed észre, hogy milyen gazdag vagy és jó érzed magad!”

Andy Thronton
Az aktív állampolgárok program írója
British Council

Decemberi programok Tordason-az önkéntesség jegyében

1.Önkéntesként Portugáliában

Az Önkéntes Központ Alapítvány (ÖKA) az Európai Unió Egész életen át tartó tanulás Grundtvig Senior Activator Program – Learning for best community practices c. időskorú önkéntes projekt (13/0030-G/7015) keretében 50 év feletti önkéntesek részére nemzetközi csereprogramot valósít meg. A program célja a résztvevők nemzetközi tapasztalathoz juttatása, tapasztalatcseréje és hazai önkéntes projektekbe való integrálása. Az ÖKA több éve szervez szenior önkéntes csereprogramokat a tapasztalatok megosztása érdekében. A jelenlegi programot a portugáliai Eugénio de Almeida Alapítvánnyal  együttműködésben valósítja  meg.
Az a megtiszteltetés és szerencse ért, hogy részese vagyok ennek a csereprogramnak. Tapasztalataimról és élményeimről az elkövetkezendő hetekben itt fogok beszámolni....sok fénykép és személyes élmények.
Készült egy közös blog is,az út során látottakat egy blogban foglalta össze a hat kiutazó önkéntes, mely itt olvasható: http://senioractivator.blog.hu/
Meghívó !
December 9-én délután 5 órától egy nyilvános tapasztalat megosztásra is sor kerül, a Lövőház utcában található Európa Pontban, ahova szeretettel várjuk a program részletei iránt érdeklődőket.

LULI - a Schneider Electric CSR programja

A Schneider Electric és a "Jövőt Nekik is " Alapítvány már évek óta jó kapcsolatot ápol, ami tevékenységeink több területén is megnyilvánul.  Az Alapítvány honlapján már a nyáron hírt adtunk a Schneider Electric társadalmi felelősségvállalási programja(CSR)keretén belül épülő kerti pavilonról, amit a tordasi Értelmi Fogyatékos Otthon súlyosan, halmozottan,értelmileg sérült, autista ellátottak szabadtéri foglalkozásainak  helyszínéül  szántak.
 A tervezést és kivitelezést biztosító összeget a FUNDATION DE FRANCE révén kaptuk. A kivitelezést végző vállalkozók is kedvezményesen dolgoztak, hozzá kell tennem, nem először .

A  kerti pavilon átadásra készen !
A pénzt biztosító, párizsi székhelyű francia alapítvány 1969 óta figyel a rászoruló emberekre.
 Munkásságuk az egész világra kiterjed.

 A két igazgató ünnepélyesen átadja a pavilont

A lakók, dolgozók és a Schneider Electric képviselői

Nincs erősebb egy elszánt önkéntesnél

Önkéntesség ?
 Gondolkodjunk csak, mennyi mindent teszünk életünk folyamán önzetlenül, ellenszolgáltatást nem várva, szívesen. Rászánjuk az időt, pár perc, vagy több óra, nem számít.Adunk: időt, szaktudást,erőt, stb. Mi motivál bennünket? Mit kapunk ? Ezen nem szoktunk gondolkodni. Pedig nagyon széles a skála : segítségnyújtás, tapasztalatszerzés, kapcsolatépítés, élmények stb. Néha csak egy beszélgetés...
Egy fiatal pszichológus, Dorner László, doktorandusz, kutatási területe az önkéntesség pszichológiája. Nagyon érdekes !
Az önkéntességről még fogok írni . Számos érdekes és értékes példa van, itthon és külföldön. Nem az elméletről, hanem a jó gyakorlatokról, példákat kell megismerni, hasznosítani belőle amit lehet..
Legközelebb egy minta és példaértékű önkéntes történetet mutatok be, külföldről, de a lényeg nem a hely, hanem az emberek !

Miért a blog ?

Azért, mert ma ez a tred. ! Ilyen egyszerű!
A divatokat lehet szeretni vagy nem szeretni, követni vagy sem, de itt vannak körülöttünk, közvetve vagy közvetlenül befolyásolják az életünket.
Ha a hasznos információ áramlásának ez a módja manapság, és nem a ház előtti kispadon kötögetés közben, akkor legyen a blog, mint az információk hordozója.
Nagyon sok hasznos és érdekes dolog történik velünk, körülöttünk. Egyre többen, de mégis kevesen tudnak róla.
Íme, itt a lehetőség, hogy tájékozódjatok tevékenységeinkről, eredményeinkről, tapasztalatainkról.
Írjatok, telefonáljatok, kérdezzetek ! Segítünk! Amit nem tudunk, arról pedig érdeklődünk tovább, hogy érdemben tudjunk válaszolni!